#Chapter 2

Na, itt a 2. rész is :D hagyjatok komit, iratkozzatok fel és tegyetek boldoggá egy blogger-t! :D köszi!!
Nem akarok nagyon rizsázni, szóval... Még csak annyit, hogy ha nem tudjátok, ki Lulu vagy Jack, fent a "szereplők" fülben elolvashatjátok :) Jó olvasást :)

*one year later*

   Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Kikecmeregetem az ágyamból –a kényelmes, puha és szeretett ágyamból-, hogy be tudjak venni valami fájdalomcsillapítót, de nem igazán jött össze, mert nem bírtam lábra állni. Valahogy még is eljutottam a fürdőszobáig, kinyitottam a szekrény ajtaját, ahol a gyógyszereket tartottam, odacsoszogtam a kis rózsaszín mamuszomban a mosdókagylóhoz, hogy engedjek a poharamba egy kis vizet, amivel be tudom venni a bogyót, de amikor megláttam a tükörben, hogy nézek ki, a pohár ott helyben kiesett a kezemből és hangos reccsenéssel ért földet, ahol darabokra tört. Lehajoltam, hogy összeszedegessem a megvadult szilánkokat, majd az apróbbakat felsöpörtem, nehogy véletlenül belelépjek.

  Visszamentem a tükör elé, hogy jobban szemügyre vegyem magam. Hajam csomókban állt szanaszét, szemeim karikásak, arcom piszkos volt az elmosódott festéktől, mint egy hajléktalané a sártól. Jobban körülnéztem, és észrevettem, hogy négy láb kandikál ki a tele engedett kádból. Megráztam a lábakat –egy törülközővel, mert ki tudja, hogy kik voltak azok-, mire a gazdájuk felébredt. Elküldtem őket, hogy öltözzenek fel, vagy legalább takarják el magukat, mert nem egy szép látvány, reggel tíz órakor két pucér test –máskor sem az. A tusolóban is ketten feküdtek. Két lány, de rajtuk legalább volt ruha. Szó szerint fel voltak kenve a fali csempére. Őket is felébresztettem, de nem akartak elmenni. Noszogattam őket, hogy nem lenne-e kényelmesebb a saját ágyukban aludni, mint az én zuhanyzómban, de csak a fejüket rázták. Ekkor már parancsolón magyaráztam, hogy ez az én házam, szóval menjenek útjukra, de még mindig semmi.

Visszamentem a szobámba –mivel a fürdő a hálószobám mellett volt-, és ott megláttam, hogy egy fiatal srácnak a nyakára van kötve egy nyakkendő, és annak a másik vége pedig a csillárra. Mellette egy tábla, amire hiányosan rá volt írva, hogy: F_KA. Hallottam már arról, hogy az emberek megvalósítják a számítógépes játékokat, de az „Akasztófát” nem kellene. Lehámoztam a srác nyakáról a kék ruhadarabot, lesegítettem a székről, amin állt –csodálkoztam is, hogyan aludhatott állva-, valahogy elvittem az ágyamig, oda felraktam, majd kicsörtettem. Pont be akartam csukni a szobám ajtaját, amikor láttam, hogy egy vállfa lógott rajta… azon pedig egy kabát… amiben pedig egy lány volt. Kinyújtóztam, hogy leszedjem onnan, de amint leakasztottam a szögről, szőke haja az arcomra tapadt, és a lány rám esett. Megfogtam a vállait és legurítottam magamról, hogy fel tudjak kelni. Indultam is le a lépcsőn, figyelmen kívül hagyva a kapaszkodón, vagy éppen a fokokon heverő, szesztől bűzlő testeket. Amikor megláttam egy bajuszos embert –akire csak úgy rajzolva volt alkoholos filccel-, gyorsabban szedtem a lábaimat.

Leértem a földszintre, és utam a konyhához vezetett. Ott egy srácot láttam, aki matatott a hűtőmbe, és csak egy fekete bokszer alsó volt rajta. Megveregettem a hátát, hogy rám figyeljen. Felegyenesedett –sokkal magasabb volt nálam-, becsukta az ajtaját, mire a kis lámpa elaludt. Felém fordult, és akkor láttam, hogy a kisöcsém. Amikor rám nézett, ijedtnek láttam, de hamar előtört belőle a nevetés.

- Szia, öcsi! –fontam karba kezeimet a mellkasom előtt, komoly arccal.

- Hali, Gemm. Hú, te aztán szörnyen nézel ki. –nevetett még mindig, de most már mutogatott is az arcomra.

- Mi van itt? –tettem szét kezeimet, és kicsit előre hajoltam.

- Semmire nem emlékszel? Hmm… ez érdekes. Általában én nem emlékszem semmire, és te hozol haza. –mosolygott, de már nem nevetett.

- Hazahoztál? Mégis honnan? –szemöldökeim az égbe szöktek, és karjaim újra keresztezték egymást.

- A szomszédban volt egy házavató buli. Ott voltunk, így hatan. –fogta meg a Fanta narancsos dobozát és elindult az ebédlőasztal felé.

- Hatan? –nem értettem. Ha én, Harry, Jack és Lulu megyünk, az még mindig csak négy.

- Te, én és a srácok. –igen, így már érthető volt. Ugye, ők négyen, mi meg ketten. A matektudásom még mindig kifogástalan. –És ott is elég szépen kiütötted magad. Kicsit elfáradtál, és nyaggattál, hogy jöjjünk haza. Amikor beleegyeztem, elkiabáltad magad, hogy itt folytatjátok a bulit. –már kezdtem érteni a szörnyű fejfájásomat, a sok embert. –De a legviccesebb talán az volt, hogy kikezdtél Louis-val. –nem hittem a fülemnek. Hogy én Louis-val? Mondjuk, egész helyes… és vicces… és kedves… és aranyos… - Neki is voltak beszólásai. –megint felnevetett, majd belekortyolt az italába. –Megjegyezte, hogy a szépség a családban maradt. –mosolygott még mindig, de kicsit sem volt őszinte mosoly. Azt mondják, a részegek és a gyerekek mondják meg az igazat, és úgy tűnt, ezzel Harry is tisztában van. 

- Ez baromság. –kezdtem pásztázni a földet, megpróbálva takarni az arcomon nyíló, vörös rózsákat.

- Tényleg? Még a legjobbat nem is mondtam. –azt a szót, hogy „legjobbat”, szarkasztikusan mondta, majd egy húzásra megitta a dobozban maradt üdítőt. Kíváncsian ránéztem, hogy mondja már el végre, miről maradtam még le. –Olyan éjféltájban… - éjfélkor már ki voltam ütve? Ez nem jellemző rám. -… Louis megfogta a kezed és elmentetek, fogalmam sincs, hová. Utánatok akartam menni, de Niall és Zayn sztriptízelni készültek Lulu barátnődnek, és azt tartottam inkább fontosnak leállítani, minthogy utánad kémkedjek. Nagylány vagy már, bízok benned, még ha totál KO is vagy. –valahogy a fiúk mindig kicentizik az alkalmat, amikor pont be tudnak égetni, vagy meg tudják cáfolni a gondolataidat, mint akkor Louis. Bejött –inkább beesett-, borostásan, szanaszét álló hajjal. Még így is nagyon vonzó volt. Kivette a dobozos tejet a hűtőből, sikeresen leverve az ajtajáról azt a hűtő mágnest, amit unokaöcsémtől kaptam, öklöztek Harry-vel, utána felém fordult, mosolygott, átkarolt –másik kezében a tejes üveggel, amiből kilötykölte a tejet- majd homlokomra puszit nyomott. 

- Hogy aludtál? –suttogta. Megijesztett, hogy ilyen jó barátomnak tartja magát, vagy tényleg nagyon kába voltam este, és valamit nagyon, de nagyon elbaltáztam.

- Szarul. –a hátamon pihenő kezére csúsztattam enyémet, hogy el tudjam venni onnan.

- Nem csodálom. –nevetett és a cipője orrát kezdte nézegetni, mintha az olyan nagyon érdekes lenne. –Amit tegnap műveltél fent… hajjajj. –most rám nézett. Valami testvéri telepátián keresztül –ha létezik ilyesmi- megéreztem, hogy Harry-nél akkor pattant el a cérna.

- Haver, én kinyírlak! –rántotta el előlem vállánál fogva, és akkorát a hasába ütött, hogy még a látvány is fájdalmas volt, hát még milyen lehetett érezni.

- Haver, mi bajod van? –fogta a hasát az összegörnyedt fiú. Valami azt súgta, meg kéne akadályoznom az öcsémet, de odafagytam. Soha nem láttam még ilyennek. Öklével Louis tarkóját célozta meg, és le is csapott. Lou összeesett, úgymond „felnyalta a padlót”. Reflexszerűen térdeltem mellé, hogy megnézzem, jól van-e.

- Ezt miért csináltad? –nyöszörgött, amikor végre fel próbált tápászkodni. A kezemet nyújtottam, hogy segítsek neki, de ellökte.

- Mert jól esett. Hogy tehetted? –ordított rá. Ekkor lépett be Liam, jobb szemét dörzsölgetve, tátott szájjal. Fehér trikó volt rajta és cicanadrág, amin nagyon meglepődtem, mivel az egyik veséje nem működik, így nem ihatott annyit, szóval fogalmam sincs.

- Mit? –tárta szét kezeit Louis, akinek arcán el volt kenődve a vér, ami orrából jött.

- Miért feküdtél le a nővéremmel? Azt hittem, hogy a legjobb barátom vagy! –készült megint pofán vágni az így is megviselt srácot, de Lou elütötte a kezét.

- Várj, te azt hiszed? Dehogyis! Nézz rá. –itt rám mutatott. –Egy ilyen lány szerinted leállna velem?

- Khmm… igen… - köhintettem ártatlanul. Csak oldani akartam a feszültséget, de nem sikerült, mivel Harry arca megfeszült. Louis válla felett rám nézett, mosolygott, majd visszafordult, hogy szembe nézhessen Harry-vel.

- Nézd, te vagy a legjobb barátom, szerinted ilyet tennék? Fáj, hogy nem bízol bennem. –tette színpadiasan szívére a kezét.

- Akkor mit csináltál tegnap? –nevetett Hazz, most már rám nézve. Vállat vontam, hiszen fogalmam sem volt, mit csináltam, és ezt ő is jól tudja. –Louis? –kérdezte tőle inkább, mert nála tuti meg volt a válasz.

- Soroljam? Felráncigáltál, - nézett rám, majd ujjaival mutatni kezdte a felsorolást. –bezártad az ajtót, - mire észbe kaptam, Liam felszívódott. Nem tudom, mikor ment ki, de erős tippem az, hogy akkor, amikor Harry meg akarta pofozni Louis-t. –elővettél egy hajkefét, lelöktél az ágyra és fél órán keresztül próbálkoztál befonni a hajam. –Harry elfojtott egy hangos nevetést, ezért furcsa, de vicces hangot adott ki. –És ez még csak az eleje. Megfenyegettél, hogy ha nem engedek neked egy forró vizes fürdőt, levágod az egyszarvúm szarvát. Kegyetlen vagy, amikor sokat iszol! –tettetett szomorúságot, de hamar folytatta. –De lényegében egész jól elvoltunk. Levetted az ingem rólam, összegöngyölted, magadhoz ölelted, bemásztál az ágyadba és szép lassan elaludtál. Nem mertelek igazán egyedül hagyni. –itt feltűnt, hogy egyikük sem ivott valami sokat az előző este. Ez is furcsa, mivel Harry és Niall isznak általában a legtöbbet.

- Ti miért nem vagytok másnaposok? –amint kimondtam, rájöttem, hogy nem így kellett volna fogalmazni. –Úgy értem, hogyhogy nem ittatok annyit az este? –javítottam ki magam.

- Régen kapcsolódtál már ki… - kezdte Harry. –Mi biztattunk, hogy igyál. Azt hittük, hogy elbírunk veled, de én meg azt gondoltam, hogy Louis is hulla részeg, de nem volt az. Vigyázni akartunk rád, és sikerült is, mert a jala peno-s vödörrel való kiütés után nem csináltál semmi durvát vagy rosszat, csak érezted a jót.

- Kit ütöttem ki, mivel? –szám értelmetlen fintorra húzódott.

- Jack-t és jala peno-val megtöltött vödörrel. Ne kérdezd, honnan volt. De amúgy nem fájt neki, mert ő is ki volt ütve, mint te, de ő kétszeresen. –kuncogott. Louis is csatlakozott a nevetéshez, de én nem értettem benne a viccet. Fiúk, és az értelmetlen vicceik…

- Még egy kérdés. –mutattam mutató ujjammal. –Louis, én a helyedben nem hogy nem magyarázkodtam volna, hanem még beszélni se álltam volna le Harry-vel, azok után, hogy eleredt tőle az orrod vére. –magyaráztam nézeteimet. Louis-nak mintha a villanykörte felgyulladt volna a feje felett, egy zsebkendőt keresett a hátsó zsebében, és a már nem vérző orrát kezdte el törölgetni, majd még egy zsebit bevizezett, hogy letörölje vele az arcára száradt vért. Megvonta a vállát, de a szemében tükröződött a bosszú édes lángja. Itt nem arról van szó, hogy vissza akart neki ütni, de valamit biztos tervezett, és száz-ezer örömmel segíteni akartam neki.

Kiindultam a konyhából, hogy a nappaliból és az egész házból elküldjem az embereket, de amikor körülnéztem, Zayn, Jack és Liam elégedett mosollyal fogadtak. Hamar rájöttem, miért. Minden embert elküldtek és ki is takarítottak. Meddig lehettem én a konyhában? Eltátogtam egy köszönömöt, és a kanapéra vetettem magam és bekapcsoltam a TV-t. Louis huppant le mellém, de mivel hangtalanul közeledett a hátam mögül, megijedtem.

- Gemma. Kérdezhetnék valamit? –makogott. Nagyon rémültnek tűnt, vagy nem is tudom, de megsajnáltam.

- Persze, csak nyugodtan. –bíztatóan felé fordultam.

- Könnyű azt mondani… - nevetett. –Arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved…