#Chapter 6

Nem hittem volna, hogy ezt a részt is megírom :D köszönöm az egyetlen rendszeres olvasómnak :)) tudom, hogy nincs sok feliratkozóm, de én már neked is szívesen blogolok! :D Tényleg nem hittem volna, hogy ez a rész is kész lesz, mert általában feladom a dolgaimat, de... Róma, vagy a mi esetünkben London sem egy nap alatt épült, igaz? :D És nagyon sok blog a vége felé indult be :)) remélem mindenkinek tetszik majd! :) De azért bocsi h kicsit rövidke lett :/  

#Chapter 6

- Oké, nem volt ellene kifogásom, hogy elmész Louis-val, BARÁTILAG! Arról nem volt szó, hogy egy szó nélkül hagyod, hogy megcsókoljon! Bíztam benned, Gemma! És mi az, hogy ilyenkor érsz haza? Tudod te mennyi az idő? -támadt nekem összeráncolt szemöldökkel. 

- Umm... nyolc óra van. -néztem a karórámra, totál nyugodtan. Azt mondják, ha valaki kiabál veled, neked minél halkabban kell beszélned, mert észre kell vennie, hogy kiabál.

- Nyolc óra! Érted? Max. hatig van kimenőd! -fordult el, de rám pillantott, és mutató ujját vádlón rám szegezte.

- Hatkor? Harry, 21 éves nő vagyok! Ne te mondd meg nekem, hogy mit csináljak, kivel és mikor! -kezdtem én is kicsit hangosabban és közelítettem felé, miközben ő hátrált. -Louisnak volt igaza, nála kellett volna aludnom. -mondtam újra normális hangerővel, de a fejem egy centire volt a szétrobbanástól.

- Gemma, ha megtudom, hogy Louis-nál alszol, vagy akármit is csináltok, mert ott tuti nem alvás lenne, én esküszöm neked... -nem fejezte be.

- Esküszöl? Mit teszel? Eltiltasz tőle? Nem teheted meg, Harold! És most menj a házamból! -vágtam be a duzzogó nővért. Tudtam, hogy Harry nem gondolta komolyan, amiket mondott, csak gyorsan és váratlanul érte a dolog, és előbújt belőle a védelmező fiútestvér. Nem hibáztattam érte. -Tűnj a házamból, Styles! -dobtam felé egy párnát a kanapéról, ahová idő közben sétáltam. 

El is ment, én pedig a szobámba rohantam. Hasra feküdtem az ágyon és magam elé raktam a laptopomat. Az első amire rámentem, az a youtube volt, majd twitter és facebook. Demi Lovato-tól az I hate you, don't leave me-t kezdtem hallgatni, majd twitteren szomorúan vettem észre, hogy csökkent a követőim száma. A világtrendekre tévedt a pillantásom, amikor az első helyen láttam, hogy #DontTouchLouisGemmaBitch. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi történik velem egyszer, hogy twitteren leszek leribancozva, több millió ember által. Rákattintottam, hogy kik tweetelték ezt, de megnyugvásomra a legtöbb ilyesmi volt:

"#DontTouchLouisGemmaBitch wtf? HollyShit!"

"#DontTouchLouisGemmaBitch stop this! Gemma's not bitch! They're just friends!"

"#DontTouchLouisGemmaBitch leave her alone!!! :@"

Inkább én is kiírtam, hogy nem vagyunk együtt:

@GemmaAnneStyles:

Sorry guys that i've got  a friend and i love him. WE'RE JUST FRIENDS, not lovers. Yeah, @Louis_Tomlinson ?

A twitterből ki is léptem, nem akartam még tovább gyötörni magam. Megrezdült a telefonom, jelezve, hogy sms jött. A laptopot lecsuktam, ezzel elhallgattatva a zenét, és a telefonért nyúltam.

feladó: Lou

Szia, babe. Harry mesélte, mi volt, és mondta, hogy sajnálja, hogy úgy beszélt veled. Felvidításképp holnapra jó hosszú estét tervezek. Figyelek rá, hogy minden részlet tökéletes legyen :)) Remélem jobb lesz a kedved :3 xX

Elmosolyodtam, hogy ha egy percre is, de az eszébe jutottam. Válaszoltam is az üzenetre.

címzett: Lou

Szia!:) Nagyon köszi, édes vagy!:) hétre gyere értem ;) 

Izgatottan vártam, hogy válaszoljon.

feladó: Lou

Rendben, ott leszek xX Jóéjt! 

A kezemben tartottam a telefont, mosolyogtam, ahogy a kijelző fénye világított csak körülöttem, és persze a Hold, ami besütött az ablakon. Suttogtam, hogy: neked is, de nem válaszoltam az sms-re. Az éjjeliszekrényre tettem a telefont a laptop mellé, betakaróztam és eldöntöttem, hogy aznap már nem tusolok, majd reggel. Majd az álom lassan uralkodott el rajtam. 

Ülök a tömegben, a cseresznyefa színpaddal szemben, várom, hogy jöjjön a műsorvezető, mire az említett belép. Üdvrivalgás fogadja. 

- Jó estét mindenkinek. A mai téma: tánc. -mivel én is fellépő lennék, megdermedek, mert énekléssel készültem, mert botlábam van. Louis a zsűri között ül, integet nekem, tátogván: itt vagyok! Odamegyek hozzá, és mellé ülök. 

- Louis, ez nem fog menni! -tördelem ujjaimat. 

- Hiszek benned! -szorítja kicsit meg a térdem. Nagyot sóhajtok, és lenézek, de mire tekintetem visszatévedne rá, eltűnik. Itt hagy, pedig ő mondja, hogy meg kell tennem, és, hogy bízik bennem. A tánccsoportom lép a színpadra, de én nem tudok felmenni. A gyomrom kavarog, és érzem, ha egyet is lépek, rókázni fogok. A csapatomat kiállítják, mert én lennék a frontember, és mindenki fújolni kezd, amikor elhagyom a termet. Még mindig rosszul vagyok hazafelé, de már nem azért, mert izgulok, hanem azért, mert Louis se kép, se hang, ott hagyott.